A Költészet napja alkalmából egy Ady vers.
Félelmetes pontossággal írta meg a költő több, mint száz éve, hogy egy ilyen negyvenes manusz, mint én, az élete közepén (remélhetőleg az élete közepén), mit gondol magáról és a világról. Zavarba ejtő tény, hogy amikor mindezt megfogalmazta, még csak 26 éves volt.
A vers 1903-ban jelent meg a Még egyszer című kötetben, ami nem vert nagy visszhangot. Adynak még három évet kellett várnia a következő kötetre és a sikerre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
